Bp.Spartacus serdülõ

Olcsó ellenfél az álom
Ebben a sorozatban még nem spórolhatott a Fradi

Ankara–FTC

Maglódi Lajos, az FTC Kézilabdasport Kft. ügyvezetõ igazgatója: „Az együttest fõként a sikeres európai kupaszerepléssel lehet »eladni« a támogatóknak, hiszen ez több televíziós közvetítést és nagyobb publicitást jelent. Persze a Fradinál mindig cél, hogy jó csapatunk legyen, ehhez pedig fiatal játékosainknak muszáj nemzetközi rutint szerezniük. A szurkolókat és a támogatókat egyaránt érdekli a kupaszereplés, de szerencsére a bajnoki mérkõzésekre is egyre többen váltanak jegyet, miközben a Budapest Bank a napokban csatlakozott támogatóinkhoz. Sok összetevõje van egy-egy kupaforduló költségeinek, s bizony gyakran a szakmai indokok mellett a sorsoláson azért szurkolunk, hogy minél kevesebb pénzbõl megússzuk a párharcot. Legdrágábban a szovjet utódállamokba lehet eljutni, hiszen különgépet kell bérelni. Skandináviába sem olcsó az utazás, ám ilyenkor van esély norvég vagy dán hirdetõkre. Ebben a sorozatban eddig nem spórolhattunk, hiszen az elõzõ körben Madeirára kellett utaznunk, de az átszállás miatt az ankarai repülõjegy is drága.”

Oláh Sándor, a DVSC Kézilabda Kft. ügyvezetõ igazgatója: „A Lublin elleni párharc még a viszonylag olcsó kategóriába tartozik, hiszen az õsszel az oroszországi Asztrahánba különgéppel utaztunk, de az elõzõ körben a norvégiai repülõjegyek is sokba kerültek, így most milliókat spóroltunk az utazáson. Debrecenben sokat emlegetik a kilencvenes évek közepén elért két EHF-kupa-sikert, s a szurkolók szeretnék, ha a csapat visszakerülne az európai elitbe. A sportsikerek a város hírnevét is öregbítik, így természetesen a csapatot mûködtetõ gazdasági társaság fõ tulajdonosa és támogatója, az önkormányzat is elvárja a jó nemzetközi szereplést. Tudjuk, hogy csak sikerekkel érhetjük el, hogy több mérkõzésünket közvetítsék a tévék, a képernyõre kerülés pedig szponzoraiknak fontos. Lényeges, hogy kitartanak mellettünk a támogatóink, s visszatérnek a DVSC-hez olyan cégek, amelyek korábban a csapat mellett álltak. Új vállalkozások is fantáziát látnak az együttesben, a héten kötöttünk szerzõdést a Herbária Rt.-vel. Egyre többen vannak a lelátókon, ezért hosszú idõ után újra elõvételben árusítunk jegyet.

A váciak nem panaszkodhattak a sorsolásukra

Gjerpen–Vác

Úti cél: Skien (Norvégia)
Távolság: 2050 km
Utazás: repülõvel, egy átszállással és busszal

Kiadások

Utazás ára: 1.9 millió forint
Játékvezetõk költsége: 1 millió forint
Szállásköltség: 1 millió forint
Összesen: 3.9 millió forint

Bevételek

Jegybevétel: 500 000 forint
Tv-közvetítés: –
Szponzori: –
Összesen: 500 000 forint

Tóth Kornél, a Váci NKSE elnöke: „Klubunk sorrendben harmadik alkalommal képviseli a magyar kézilabdát a KEK-ben. Az itt pályára lépõk nem számíthatnak az európai szövetségtõl egyetlen eurocentnyi díjazásra, sõt költségtérítésre sem. Mi mindezek ellenére örömmel vállaljuk a megméretést. Az eddigi, hároméves KEK-szereplés összesen több mint húszmillió forint kiadást jelentett annak ellenére, hogy csupán az anyagiakat nézve az eddigi sorsolásokra nem panaszkodhattunk. Nemzetközi bemutatkozásként a legjobb nyolcig, majd tavaly a legjobb tizenkettõig jutottunk, és a mérkõzések java részét hazai környezetben játszottuk. Így volt számunkra a legolcsóbb, hiszen ezeket a párharcokat egyenként 2-2.5 millió forintból ki lehetett hozni. Szerencsére városunk vezetõsége is magáénak érzi a csapatot. Vácott a döntéshozók is tudják, mit jelent egy kisvárosnak, hogy a neve folyamatosan forog a nemzetközi porondon, és a világ élvonalában jegyzett magyar kézilabdasportot képviselhetjük Európában. Bízunk benne, hogy egy újabb sikeres meneteléssel végre a szponzorok is felfedeznek minket.”

Beírták a nevüket Székesfehérvár történetébe

Cornexi–Beograd

Úti cél: Belgrád (Szerbia)
Távolság: 355 km
Utazás: autóbusz

Kiadások

Utazás ára: 350 000 forint
Játékvezetõk költsége: 815 000 forint
Szállásköltség: 475 000 forint
Összesen: 1.65 millió forint

Bevételek

Jegybevétel: 700 000 forint
Tv-közvetítés: –
Szponzori: –
Összesen: 700 000 forint

Balássi Imre, a Cornexi elnöke: „Csaknem milliós veszteségünk keletkezik a kupasorozat jelenlegi körében, de nem csak az anyagiak fontosak egy klub életében. Erkölcsi tartást ad, ahogyan egy csapat menetel a kupaküzdelmek során. Ahogy jönnek a sikerek, úgy válik egyre erõsebbé a csapatszellem. Ráadásul, ahogy haladunk elõre a sorozatban, egyre nõnek a bevételi lehetõségeink. Ha a tavalyi szereplésünket vesszük alapul, a trófea elnyeréséig tartó nagy menetelésünk körülbelül harmincmillió forintot emésztett fel, a legdrágább a norvégiai utazás volt. Némiképp ellensúlyozza az északi túrákat, hogy arrafelé mindig közvetít a televízió, így adódik bevétel is. Sokat könnyített az az is, hogy kétszer is magyar csapattal játszottunk, így olcsón utazhattunk a Ferencvároshoz és Gyõrbe a is, e két esetben nem volt szállásköltség sem. Viszont minden kifizetett forintot bearanyoz a kupagyõzelem, amelyre életünk végéig emlékezhetünk, ráadásul kitörölhetetlenül beírtuk a nevünket Székesfehérvár történelmébe is.”

A labdarúgóknál a jólét szinonímája a BL-fõtáblára kerülés, az UEFA ugyanis mesés összegekkel honorálja a sorozat csoportkörébe jutó együtteseket. Néhány éve a kézilabdában is létezik pénzdíj a Bajnokok Ligájában, ám botorság lenne arra gondolni, hogy az európai szövetség (EHF) által juttatott összeg egymagában stabilizálja a klubok költségvetését. Sõt…

Igaz, legalább kapnak valamit, és ez mindenképpen elõrelépés ahhoz az idõszakhoz képest, amikor önerõbõl kellett megoldaniuk a sokszor roppant költséges utazásokat – hogy a többi kiadásról már ne is beszéljünk. Az mindenesetre tény, hogy amikor a Dunaferr az 1998–99-es szezonban megnyerte a legrangosabb európai kupasorozatot, a dunaújvárosiak több mint 30 millió forintot költöttek el, amíg Ljubljanában átvehették a serleget.

A jelenleg is zajló Bajnokok Ligája pénzdíjainak mértékérõl még nem kaptak értesítést a magyar együttesek (információink szerint a csoprtkör befejezése után hozzák nyilvánosságra a „tarifákat”), pillanatnyilag csak az elsõ szakaszra jutó költségtérítés forintosítható. A csapatok 3750 eurót (937 ezer forint) fizettek be nevezési díjként, 8000 eurót (kétmillió forint) kapnak vissza.

„Ez az összeg bizony a töredékét sem fedezi a kiadásoknak, úgyhogy nem beszélhetünk a labdarúgásból ismert remek üzletrõl – mondta Kocsis Erzsébet, a Dunaferr nõi csapatát mûködtetõ gazdasági társaság ügyvezetõje. – Emiatt azonban kár lenne sopánkodni, megpróbáljuk a dolog jó oldalát nézni, azaz örülünk neki, hogy legalább ennyit kapunk. A mi csapatunknak mindenképpen rangot jelent a BL-szereplés, a sikerekbõl próbálunk meg tõkét kovácsolni.”

Ha hozzátesszük, hogy a költségtérítésért, illetve a pénzdíjért cserébe a kluboknak le kell mondaniuk a tv-jogdíjakról, saját hirdetéseik terhére a pálya mellett kétszer ötméteres felületet kell adniuk a sorozat fõszponzorának, akkor kijelenthetjük: a csapatok nem az anyagi javak miatt küzdenek a BL-részvételért.

„Az európai szövetségtõl a csoportmeccsekre kapott pénz nagyjából a játékvezetõk költségeit fedezi” – árulta el Vanyus Attila, a Gyõri ETO KC elnöke.

Drága mulatság, de vállalják