fotó: Mirkó István

Aurelia Bradeanu végig remekül játszott, hét góllal járult hozzá az értékes döntetlenhez

Podgorica, az ellentétek városa. A központban járkálva nyugat-európai településen érezheti magát az ember. Gyönyörű sétálóutcák, elegáns üzletek, hangulatos szórakozóhelyek, kedves emberek mindenfelé. Az önállósodás felé tartó Montenegró fővárosa akár nyugis helynek is tűnhet. Ez Podgorica (magyarul Hegyalja) egyik arca a kissé lassú élettempójú, de bűbájos polgárokkal, a crnagorácokkal (Crna Gora jelentése: Fekete-hegy). A másik oldalon viszont ott van a hazafias érzés. A félelmetes hírű Moracsa-csarnok lelátóján ugyanazok a kedves emberek teremtenek pokoli hangulatot, akik néhány órával korábban a sétálóutcában még mosolyogva adtak útbaigazítást.

Ahol nemzeti ügy a csapat

A Buducsnoszt Podgorica szereplése nemzeti ügy Montenegróban, s a csapat évéről évre úgy rugaszkodik neki az európai kupaküzdelmeknek, hogy most nyerünk valamit. Eddig egyszer sikerült: 1987-ben még Buducsnoszt Titográd néven, Jugoszlávia színeiben nyert IHF-kupát az együttes. Azóta semmi, pedig sokszor áldoztak jelentős pénzt az erősítésekre. Négy évvel ezelőtt sikerülhetett volna, hiszen a Bajnokok Ligája elődöntőjében toronymagas esélyesként várta a Buducsnoszt az FTC elleni visszavágót. Budapesten döntetlen volt az eredmény, egész Podgorica az ünneplésre készült. Csakhogy a Fradi nyert a Moracsa poklában, és semmivé lettek a montenegrói álmok. Az a 2002-es kudarc hosszú időre visszavetette a csapatot: kiszállt a főszponzor, s évekbe került, mire újra nagycsapatot építettek a vezetők.

A győriek a Debrecen elleni magabiztos győzelemmel hangoltak a KEK-döntőre, s optimistán keltek útra pénteken a péri repülőtérről. Ott volt a többiek között az együttes "újonca”, Farkas Andrea, aki a térdszalagszakadás miatt hiányzó Herr Orsolya kapus pótlására érkezett a döntő két mérkőzésére. A 36 éves világklasszis, aki tavaly bejelentette visszavonulását, nyert már BL-t és EHF-kupát, a KEK-aranyérem azonban még hiányzik a gyűjteményéből.

Magyarok is voltak a podgoricai pokolban

A tavalyi férfi kosárlabda Európa-bajnokságra felújított Moracsa-csarnokban pokoli hangulat várta a KEK-döntő első mérkőzésének résztvevőit. A montenegrói szurkolók kék-fehérbe öltöztették a lelátót, kék-fehér sálak, zászlók és szalagok fogadták a kezdés előtt a két együttest, de hallani lehetett a hosszú utazást vállaló győri fanatikusok hangját is. S bizony nagyon kellett a biztatás Görbicz Anitáéknak, hiszen a podgoricai pokolban a kontinens élcsapatai is gyakran ijedten kézilabdáznak.

A Graboplast ETO játékosai nem tűntek ijedtnek, ezzel együtt sokat hibáztak az első percekben. A születésnapját ünneplő Görbicz még büntetőt is kihagyott, pedig ő hét méterről ritkán véti el a kaput. Ezzel együtt jól vészelte át a meccs első szakaszát a magyar bajnok, igaz, mindig vezetett a Buducsnoszt, de nem tudott meglépni, s a 18. percben Aurelia Bradeanu ki is egyenlített. A nagy kedvvel játszó Szanja Jovovics újra a montenegrói csapatnak szerzett előnyt, de nem éreztük, hogy nagyobb baj lehet, hiszen Mörtel Renáta újra egyenlített. Az első félidő hajrája azonban olyan volt, mint egy rémálom. A sok ziccert rontó győri jobbszélsőknek semmi sem jött össze, Róth Kálmán hiába küldte a pályára Kovacsicz Mónika helyett Bódi Bernadettet, ő sem tudott túljárni a remekül védő Sanela Knezovic kapus eszén, míg a podgoricaiak rendre góllal fejezték be támadásaikat. Így a félidőben már csak szép emlék volt a 7–7-es döntetlen, hiszen öt góllal vezetett a házigazda.

A győriek mestere már az első harminc percben is sűrűn variálta csapatát, némileg kényszerből (Temes Bernadett két kiállítása miatt) átszervezte a védekezést, s támadásban is kipróbált szinte minden lehetséges felállást. A szünet előtti percekben pedig pályára küldte a rutinos Farkas Andreát, s a villámigazolással megszerzett kapus kezdte a második játékrészt is. Nem is roszszul, hiszen egy ziccert és egy átlövést is hatástalanított. Sajnos azonban nem csökkent a hátrány, hiszen továbbra is sok volt a pontatlanság a győri támadásokban, míg Jelena Dmitrijevával nem tudtak mit kezdeni a mieink. Az orosz szélső látványos gólokat szerzett, s bár a fantasztikusan küzdő Ana Djokics tartotta a lelket a társakban, a második félidő közepén úgy tűnt, nagy bajba is kerülhet az ETO. A 42. percben ugyanis Jovovics találatával már 17–11-re vezetett a Buducsnoszt Podgorica, és érezhető volt, hogy lélektanilag nagyon fontos periódushoz érkezett a találkozó, hiszen ha a montenegrói csapat tovább tudta volna növelni előnyét, akár el is dönthette volna a párharcot.

A Győr azonban kritikus pillanatokban igazi csapatként kézilabdázott. Nagyot javult az ETO védekezése, jól védett a kapuba időközben visszatérő Petróczi Viktória, s mindenki hozzátett valamit a játékhoz, így sok labdát szereztek a magyar lányok, a lerohanásokból pedig rendre eredményesek voltak. Kicsit elcsendesedett a Moracsa-csarnok lelátójának hazai többsége, amikor Görbicz Anita 18–17-re alakította az állást, igaz, az egyenlítés ekkor még nem sikerült. Tíz perccel a befejezés előtt, Dmitrijeva hetese után 20–18-ra vezetett a Buducsnoszt, Bradeanutól érkezett a válasz, majd újra Dmitrijeva volt eredményes.

Ekkortájt már két-három gólos győzelemmel is kiegyeztek volna a hazaiak, ám hamarosan az egyenlítésért kellett küzdeniük. Bradeanu ugyanis ellenállhatatlan volt: kétszer beköszönt, s ezzel egalizált, majd Kovacsicz már a vezetést is megszerezte a győrieknek (21–22). Igaz, ezután a Podgorica hozott össze egy 3–0-s szériát, ám Róth Kálmán remek érzékkel kért időt, a tanácsok pedig segítettek, hiszen Vérten, Görbicz és Djokics góljaival belül az utolsó percen ismét vezetett az ETO. Így a döntetlenért vezethette utolsó támadását a Podgorica, s az egyébként kitűnően bíráskodó dán játékvezetők megszánták a montenegrói csapatot, talán a nagyobb skandalum elkerülése érdekében ítéltek egy „ajándék” hétméterest, amelyet Dmitrijeva értékesített. Ez az eredmény azonban a csodálatosan küzdő győri csapatnak és szurkolóinak szerezhetett örömet, hiszen jövő szombaton a Magvassy Mihály Sportcsarnokban a nagyon szűk győzelem is elég az álmok beteljesüléséhez.

Mestermérleg
Róth Kálmán: – Óriási csatában értük el a jó eredményt. A pályán nagyjából az történt, amire számítottam. Hatgólos hátrányban sem omlott össze csapatom, amelynek az utolsó pillanatig volt tartása. Biztató eredményt értünk el, de pokoli hiba lenne, ha elbíznánk magunkat. Ha nem hisszük el, hogy már megnyertük a KEK-et, akkor tényleg megnyerhetjük. Petróczival elégedett voltam, akárcsak a többiekkel, hiszen csapatként remekelt a Győr.